Kutatóinknak már a projekt kezdetén sikerült megfogniuk a csíkos szöcskeegér első élő példányát. Jellemző, hogy Magyarországon szöcskeegér utoljára 1926-ban került elő. Mára elnyerte a Magyarország legritkább emlősfaja titulust, tekintve, hogy az ország egyetlen pontján fordul elő, amely egyben a világállománynak is tekinthető. A projekt során 60 példány szöcskeegeret fogtunk, így lehetőség nyílt élőhely igényeinek megismerésére is. Érdekesség, hogy a kihalástól veszélyeztetett szöcskeegér a bogáncsos gyomtársulásban érzi magát jól. A kutatás három éve alatt vizsgáltuk a faj elterjedését a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben, valamint elemeztük populációdinamikáját és az élőhelyén megtalálható kisemlősközösség szerkezetét. Ökológiai eredmények gyakorlati összefoglalásaként 2009-ben elkészül a „Szöcskeegér fajmegőrzési program” javított változata, valamint a szöcskeegér megőrzése bekerült a Borsodi Mezőség TK természetvédelmi kezelési tervébe is. Vizsgálataink morfometriai és genetikai eredményei bizonyították a hazánkban élő, jelenleg alfajként elkülönített szöcskeegér önálló faji státuszát. Genetikai eredményeink család szinten is változást hozhatnak a szöcskeegerek rendszertanában. Morfometriai eredményeink rámutattak, hogy Lengyelország területén egy eddig ismeretlen, új Sicista alfaj (faj?) él. A projekt keretén belül foglalkoztunk a házi egér és a güzüegér, valamint a három erdeiegér faj koponyaméretek alapján történő elkülönítésével is.